2012. szeptember 14. - 13. nap

1. Az elvégzett tevékenységek, feladatok összefoglalása:

Ma reggel is hideg volt, de az este kiosztott dupla takaró alatt nem lehetett érezni a hőmérséklet csökkenést. A nap szépen sütött, egy felhő sem volt az égen. Pontban negyed 8-kor keltünk. Az ébredés hasonlóan történt, mint egy szokott munkanapon. Kissé fáradtan léptünk ki az ajtón, ahol a reggel csípős levegője fogadott minket. Ettől valamelyest felfrissültünk az ebédlőbe menet. A reggeli a szokott vagy inkább berögzült mozdulatokkal zajlott. A munkásruhát fél 9 előtt a szokott helyiségben felvettük. Majd önállóan odakészültünk a munkaterületre. Nekünk a mai napon kezdésnek az egyik épület alapozása mellett kellett egy 50 cm mély árkot ásni. Ez, mint Thomastól megtudtuk a később kialakításra kerülő csatornarendszer csapadékának elvezetését szolgálja. A munka során a földet egy felületegyengetésre szolgáló rézsűs szakaszra kellett hordanunk egyenletesen elterítve. Ezzel egész délelőtt elvoltunk. Az ebéd után, ami egy tál finom leves volt, nekiláttunk az alapozás megtisztításához a portól és az egyéb szennyeződéstől. Körülbelül egy 6 m-es szakaszt kellett ezzel a módszerrel kialakítanunk. A kiásott árokra merőleges tengellyel helyezkedett el egy ajtó. Ennek a védelmét a későbbi vakolási munkák miatt, levágott fóliával oldottuk meg, amit körülbelül 50 cm magasan téglák segítségével ráterítettünk az ajtóra. A vakolat során, ami véleményem szerint a drénlemez szerepét helyettesítette, egyfajta misung szerű habarcsot kevertem. 4 keverésnyi anyag fölment erre a 6 méter hosszú szakaszra. Ezért egészen 2 óráig eltartott a vakolás. A szerszámok elmosása után egy kis földmunka következett még a később kialakításra kerülő térkő előkészítéséhez. Ezután egy kis meszelési feladatot kaptunk a nap befejezésére. A bekeverés is jól ment. Egy ember pedig a köveket illetve a cserepezést tisztította meg sósavval. Erről sokat beszélgettem Thomassal, hogy végül is milyen hatása van és, hogy hol használható. Csoporttársam ehhez szemüveget és védőkesztyűt is viselt. A feladatunk elvégzése után jó hétvégét kívánva elbúcsúztunk egymástól.

2. Szerzett tapasztalatok:

A sósavval végzett munkafolyamat ismertetése és kezelési útmutatása. Alapozás utókezelése vakolással.

 

És még egy jól sikerült munkanapló részlet erről a napról:

1. Az elvégzett tevékenységek, feladatok összefoglalása:

Reggel ismét a habarcstáskás falazatot kellett folytatni, azonban tegnap befejezték a pincében a munkálatokat, így már sokan lettünk fent, és nem láttam értelmét annak, hogy én is plusz egy fő legyek ott, aki csak áll és néz. Egyszerűen többen lettünk volna ott, mint ahány eszköz és ahány feladatkör volt. Úgy döntöttem, mivel nem tudok habarcsot keverni, ma megtanulom. Így is lett. Eleinte Eic még segített, de aztán ráéreztem. Igazából csak a víz mennyiségét kellett eltalálni, mivel a többi alkotóanyag mennyisége adott volt. Kétféle habarcsot, és egyfajta vakolatot kevertem ma. Szerencsére nem keveredtem bele az arányokba, de néha el kellett gondolkoznom, mivel nagyon hasonlóak a mennyiségek. A falazó habarcsot 12 lapát homokból, 3 lapát mészből és 1 lapát cementből készült. A kisméretű téglából készült küszöb alá az ágyazó habarcs 12 lapát homokot és 4 lapát cementet tartalmazott. A vakolat, pedig 12 lapát homokot, 3 meszet és 2 cementet tartalmazott. A víz mennyisége mindig változó volt, mivel délbe hoztak homokot, ami kicsit nedvesebb volt az előzőnél, így az már nem kívánt annyi vizet.

Egész jól éreztem ma magam, mivel nem a megszokott falazatot folytattam, és így már nem is találtam olyan monotonnak a munkát. Sok előnye volt ma a választott feladatkörömnek, mivel ritkán kellett keverni, mivel mindenkin érezhető volt a péntek hatása, és így lassabban dolgozott mindenki. Sok időm volt pihenni. Azért a habarcskeverésnek is megvan a hátránya, fárasztó a sok lapátolás, a víz hordás, és a betonkeverő gyakori tisztítása, mivel minden anyagból maradt bent egy kevés, és az befolyásolta a következő anyag állagát és minőségét. De mindezek ellenére mégis élveztem, és büszke vagyok magamra, hogy már ehhez is értek egy kicsit.

2. Szerzett tapasztalatok:

A habarcshoz és a vakolathoz vörös homokot használtam, mivel csak az volt. Na jó… Nem csak azért, hanem mert hagyományos technológiákkal szeretnék közel az eredeti kinézetére állítani az épületet, amin dolgozunk. A betonkeverő, amivel a habarcsot kevertem, az 1970-es évek elején készült, igazi muzeális darab. A súlya potom 380 kilogramm. Aranyos a kicsike. Meglepődtem, hogy a korához képest nagyon jó állapotban van, és nagyon jól kever. Ami az egy hátránya, hogy a nagy gömbölyű kialakításának köszönhetően elég sok anyag marad benne, nem úgy, mint a nálunk használt kicsit nyújtott dobú betonkeverőkben. Igaz, ezek a kis Magyarországon használt gépek, nem is szolgálnának 40 éven keresztül. Az első olyan tárggyal dolgoztam ma, ami előtt tényleg le a kalappal. Tetszett!