2012. szeptember 16., vasárnap

2012. szeptember 16. - 15. nap



1. Ma megtudtam a városról:

Ma felébredtünk, furcsán néztünk körbe, hiszen új szoba látványa fogadott minket reggel. Kimentünk az ebédlőbe és elfogyasztottuk a reggelit, majd közli velem a pultos srác káromkodva, mérgesen, hogy ki van írva a falra, hogy nem lehet csomagolni kaját magunknak. Ezután lehiggadtunk, és már rohantunk is ismét a városnéző körutunkra. Először elmentünk a Dómhoz, amit így közelebbről is megtekinthettük, de bemenni sajnos most sem tudtunk, nagyon költséges lett volna. Illetve a Dóm mellett volt egy múzeum, amiben igazából 5db múzeum volt. Kiszúrtuk a folyó túlpartján a sátrakat, ami mindenki érdeklődését felkeltette, mivel az egy bolhapiac volt. Tudtunk alkudozni és egy magyar eladó is volt a tömegben. Ezután pár perc gyaloglás után meglátogattuk az ún. US checkpoint-ot ami egy határátkelőhely volt régen amerikai katonákkal, most is be voltak öltözve katonának és amerikai zászlót tartottak a kezükben. Ezután, már igaz nagyon fáradtak voltunk, de még volt erőnk arra, hogy elmenjünk egy olyan helyre ahol egy német férfi könyörgött két órán át az életéért, hogy segítsenek rajta, mivel megpróbált átszökni a falon, de közben meglőtték, így lezuhant a fal tövébe. Végül meghalt ugyan, de annak a helye szent és a mai napig megtekinthető. Végül zárásként elmentünk egy olyan helyre ahol még a Berlini fal egészben megmaradt. El van kerítve és megtekinthető. Most már el tudom képzelni, hogy vajon ez a fal, hogy is nézett ki. Utána már örültünk neki, hogy buszra szállhatunk és kimehetünk a vasútállomásra végre leülni és pihenni egy kicsit. Vártunk még a vonatra jó egy fél órát és utaztunk kb. egy órát majd átszálltunk a lipcsei vonatra. Mikor leszálltunk Lipcsében, mindenki már úgy mozgott, mintha Fehérváron lennénk, mert már annyira ismerjük azt a helyet. 10 percet kellett várnunk és már utazhattunk is haza. Itt vártak bennünket az Andrásék és haza hoztak bennünket. Leültünk kb. 3 percre és már mehettünk is vacsorázni. Nagyon finom volt a vacsora, ugyanaz volt, ami az első nap. Most megyünk lefeküdni, aludni és zárásképpen csak annyit mondok Berlinről, hogy nagyon is jó volt a reggeli negatív dolog mellett. Nagyon sokat láttunk és jól éreztem magam a barátaimmal itt kint a német fővárosban.


2. Szerzett kulturális tapasztalatok:



Amikor még csak könyvben tanultam a Berlini falról, igazából elképzelni nem tudtam, hogy falat húznak egy városban. Értelmetlennek és hülyeségnek tartottam azt, hogy egy falat emelnek a szabad ég alatt. De most, hogy ennyi mindent megtudtunk Berlinről és ott lehettem a falnál, ahol régen emberek ezrei rohantak át egy nap mikor kimondták azt, hogy vége… Felejthetetlen emlékekkel gazdagodtam/ gazdagodtunk és most már értelmet nyert bennem, hogy a saját két szememmel élőben láthattam azt, amit más nem tud megnézni és csak a töri könyvben láthat róla egy 10x2-es képet.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése