1. Indulás előtt:
Az iskolában pár héten át
felkészítőn vettünk részt. Nagyon érdekesen teltek a napok és egyre inkább
vártam azt a napot mikor elindulunk. A felkészítők végére rájöttem, hogy nem
csak érdekes, de hasznos is volt, mivel sok olyan dolgot ismételtünk át, amiről
nem is gondoltam volna, hogy tudom. Jó volt kicsit felfrissíteni a memóriám.
Vége az iskolai
felkészítőnek. Indulás előtt egy nappal még a Polgármesteri Hivatalba mentünk,
ahol a Polgármester fogadott minket és gratulált nekünk. Mindeközben jelen volt
a helyi tv és egy újságíró is. Mikor elköszöntünk és hazamentem tudatosult
bennem hogy már csak egy nap van hátra.
Eljött a
szombat. Egész nap pakoltam, ugráltam rohangáltam. Készültem az útra. Este már
nagyon fáradt voltam, de mégsem tudtam aludni, hisz már nagyon izgatott voltam
az indulás miatt.
Végre eljött ez
a nap. Már órákkal az indulás előtt lázasan vártam, hogy autóba ülhessek és
mehessek az iskola elé. Mikor odaértem még csak pár ember volt, de aztán szépen
lassan gyülekeztek. Mikor megláttam a buszt, lázba jöttem és már alig vártam,
hogy bepakolhassak és felszállhassak. Elbúcsúztam szüleimtől és a busz már
indult is. Megkönnyebbülve éreztem magam és örültem, hogy ez a pillanat is
eljött.
2. Utazás közben:
Az első pár óra
még kicsit szokványos és megszokott volt az ismerős, magyar környezetben, de
aztán átléptünk a határon és minden új volt. Kezdett nagyon érdekes lenni és
egyre több volt a számomra szokatlan tájakból, környezetekből. Ez talán annak
is köszönhető, hogy közeledtünk a Kárpát-medence határához. Az első ország ahol
átutaztunk Szlovákia volt. Hát… túl sokat nem tudok róla mondani, talán a sok
fenyves volt, ami eltért Magyarországtól. Következő ismeretlen terület
Csehország volt. Egyre több volt a szélturbina és az utak is másabbak voltak.
Kicsit rosszabbak, mint nálunk. Később változott minden. Megjavultak az utak és
a környezet is egyre szebb és érdekesebb lett. Sok szerpentin és sziklás táj
tárult elénk. Talán picit féltem a nagy lejtőkön és éles kanyarokban, de
élveztem. Ezek után végre megérkeztünk Németországba. Kezdtem megkönnyebbülni,
hogy épségnek eljutottunk eddig, de még bőven volt vissza az útból. A táj még
szebb lett. Hegyek, erdők, érdekesebbnél érdekesebb települések. A kedvencem az
alagutak voltak, hisz nálunk ilyen környezetben ilyen hosszú alagutak nem
láthatók. Az utolsó pihenő után kicsit elaludtam, de mire felébredtem, már
közel jártunk a célhoz. A hangulat már fergeteges volt a buszon, nagyon sokat
nevettem. Majd megérkeztünk Schkeuditz-ba és megláttuk a szállót. Már örültem,
hogy itt vagyunk és hogy végre mozoghatok picit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése