2012. szeptember 3., hétfő

2012. szeptember 2. - 1. nap



1. Indulás előtt:

Az iskolában pár héten át felkészítőn vettünk részt. Nagyon érdekesen teltek a napok és egyre inkább vártam azt a napot mikor elindulunk. A felkészítők végére rájöttem, hogy nem csak érdekes, de hasznos is volt, mivel sok olyan dolgot ismételtünk át, amiről nem is gondoltam volna, hogy tudom. Jó volt kicsit felfrissíteni a memóriám.
Vége az iskolai felkészítőnek. Indulás előtt egy nappal még a Polgármesteri Hivatalba mentünk, ahol a Polgármester fogadott minket és gratulált nekünk. Mindeközben jelen volt a helyi tv és egy újságíró is. Mikor elköszöntünk és hazamentem tudatosult bennem hogy már csak egy nap van hátra.
Eljött a szombat. Egész nap pakoltam, ugráltam rohangáltam. Készültem az útra. Este már nagyon fáradt voltam, de mégsem tudtam aludni, hisz már nagyon izgatott voltam az indulás miatt.
Végre eljött ez a nap. Már órákkal az indulás előtt lázasan vártam, hogy autóba ülhessek és mehessek az iskola elé. Mikor odaértem még csak pár ember volt, de aztán szépen lassan gyülekeztek. Mikor megláttam a buszt, lázba jöttem és már alig vártam, hogy bepakolhassak és felszállhassak. Elbúcsúztam szüleimtől és a busz már indult is. Megkönnyebbülve éreztem magam és örültem, hogy ez a pillanat is eljött.


2. Utazás közben:

Az első pár óra még kicsit szokványos és megszokott volt az ismerős, magyar környezetben, de aztán átléptünk a határon és minden új volt. Kezdett nagyon érdekes lenni és egyre több volt a számomra szokatlan tájakból, környezetekből. Ez talán annak is köszönhető, hogy közeledtünk a Kárpát-medence határához. Az első ország ahol átutaztunk Szlovákia volt. Hát… túl sokat nem tudok róla mondani, talán a sok fenyves volt, ami eltért Magyarországtól. Következő ismeretlen terület Csehország volt. Egyre több volt a szélturbina és az utak is másabbak voltak. Kicsit rosszabbak, mint nálunk. Később változott minden. Megjavultak az utak és a környezet is egyre szebb és érdekesebb lett. Sok szerpentin és sziklás táj tárult elénk. Talán picit féltem a nagy lejtőkön és éles kanyarokban, de élveztem. Ezek után végre megérkeztünk Németországba. Kezdtem megkönnyebbülni, hogy épségnek eljutottunk eddig, de még bőven volt vissza az útból. A táj még szebb lett. Hegyek, erdők, érdekesebbnél érdekesebb települések. A kedvencem az alagutak voltak, hisz nálunk ilyen környezetben ilyen hosszú alagutak nem láthatók. Az utolsó pihenő után kicsit elaludtam, de mire felébredtem, már közel jártunk a célhoz. A hangulat már fergeteges volt a buszon, nagyon sokat nevettem. Majd megérkeztünk Schkeuditz-ba és megláttuk a szállót. Már örültem, hogy itt vagyunk és hogy végre mozoghatok picit.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése