1. Ma megtudtam a városról:
Ma reggel felkeltem fél
nyolckor, megmosakodtam és elmentem reggelizni. Reggelire ma is a szokásosat
ettem: sajt, buci, sonka, paradicsom, uborka. Nyolc órakor gyorsan bementem a
fürdőbe gyors haj- és fogmosásra. Bepakoltam a táskámba és kimentem az épület
elé. Kiderült, hogy kocsival visznek ki minket az állomásra. Két merci
kisbusszal és egy jeeppel vittek ki minket. Én jeeppel utaztam, amit a konyhás
néni vezetett és nagyon tuti volt. A vonat most meglepően pontosan érkezett.
Lipcsében átszálltunk egy másik vonatra és egy órás vonatutazással megérkeztünk
Drezdába. Az út nagyon izgalmas volt, mert ma megismertem néhány bugátos
lánykát, akik nagyon aranyosak: Edinát, Tamarát, Barbit. Nagyon édik voltak,
sokat nevettünk. Ott volt még a Mohl Dani, Imrefi Szilvia és Nagy Zoltán. Mikor
megérkeztünk Drezdába, az állomásban csalódtam, mert elég kicsi volt, de azért
érdekes is volt, mert a tetőszerkezet ponyvából készült és a vonatközlekedés
két szinten zajlott. Az állomáson várt minket az idegenvezetőnk, aki csak
németül beszélt, úgyhogy csak annyit értettem amennyit a tanárnő elmondott. De
ez különösebben nem zavart, mert a látvány, a sok új inger jobban lekötött,
mint a történelmi hátterük. Az idegenvezető elmagyarázta, hogy azért látunk a
vasútállomás és a régi városrész között sok-sok új épületet, mert a második
világháború idején a várost porig rombolták, és amikor eljött az újjáépítés
időszaka egyszerűbbnek látták, ha minden megmaradt falat lerombolnak és a
helyükre vadonatúj épületeket építek. Az új épületek monumentálisak, már-már
mintha nem ismernék a léptéket, nekem egy idő után nem igazán jöttek be, mert
pláza-pláza hátán van. Mikor megérkeztünk a régi városrészhez, nah az azért
pazar volt. Kár, hogy annak kábé a felét lebombázták a második világháború
alatt. Rengeteg szép régi épülete maradt azért Drezdának, hála az égnek.
Kastélyokat, múzeumokat, templomokat, kerteket, emlékműveket és sok más nemzeti
kincset láttunk Drezdában. A hazavezető úton pont úgy ültünk, ahogy az
odavezető úton ültünk, ezért hazafele is jó sokat szórakoztunk, lényegében a
kajákról beszélgettünk hazáig és nagyon-nagyon sokat nevettük. Lipcsében
hazafele a másik vonatra, amire átszálltunk, az késett. A vacsora elég érdekes
volt, krumpli valami húsos fasírtos gombóc és saláta, a desszert meg süti volt
illetve dinnye.
2. Szerzett kulturális tapasztalatok:
A német piac, amit ma
meglátogattunk elég drága volt, de azért lehetett találni jó fogásokat, amik kb.
hazai áron is annyiba kerülnek. A piacon ettem lapos kenyér szerűségen fehér
szószos sonkás sajtos valamit 3 euróért, de finom volt illetve ettem fánkszerű
labdát, az is nagyon finom volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése