1. Indulás előtt:
A
mai reggel nehezen akart elindulni. Nem akartam felkelni. Ma véget ér az egész.
Ma haza megyünk. Ugyan tegnap este már összepakoltunk, de akkor még nem
tudatosult bennünk semmi. Ma reggel viszont minden más volt. Reggeli után
kiürült a szoba. Eltűntek a polcokról a ruhák. A szekrények tetejéről az üres
üvegek. Nincs már törölköző a fürdőben felakasztva. Nincs tusfürdő és
borotvahab a tükör előtt. Az ágyneműk is levedlették a huzatukat. Fehér lett a
szoba. Nem is fehér.. Hanem inkább átlátszó. Olyan üressé vált. A nadrágok,
pólók, pulóverek már nem lógtak az ágy szélére felakasztva. Már nem teregetett
senki zoknit a radiátorra. Már nem nyavalygott senki, hogy ki hagyta elöl a
cuccait az asztalon. Már nem volt vita, hogy ki ül a kanapén és kinek jut a
szék. Nem is nagyon akartunk már leülni. Összepakoltunk mindent: a ruháinkat,
ingóságainkat, az emlékeket, az érzéseket. Bezártuk a bőröndjeinkbe őket. És
visszük haza magunkkal. Kikerültek a bőröndök az előtérbe. Majd az udvarra. És
onnan szép lassan a buszba. Mindenki helyet foglalt a buszon. A reggeli
fáradtság és a tegnapi buli emlékeibe merengve indult el a busz. Az útvonal
ugyan az volt, mint ide fele jövet. Mesélhetnék az utak minőségéről, vagy a
tájról, vagy, hogy milyen filmet néztünk a buszon. De szerintem ez nem sok
embert érdekel. Elképzelni mindenki eltudná, ha elmesélném a haza utat. De
átérezni csak az tudja, aki itt volt velünk.
Egyszer
minden véget ér.
2. Utazás közben:
Mikor elindult a busz még
egy utolsó pillantást vetettem a Gut Wehlitz táblára. Ez a tábla örökre itt
marad a szívemben. Egy igen előkelő helyen. Új embereket ismerhettünk meg. Barátságok
születtek két ismeretlen ember között. Megerősödtek a már létező barátságok.
Bonyolult szerelmek szövődtek. Kedves emberek integetnek most mögöttünk. Az
emlékek megkopnak majd. De nem tűnnek el.. Az érzésekkel együtt mélyen a
szívünkbe égtek. Köszönök mindent.
Hát véget ért. Haza utazunk.
Mikor megérkezünk mindenki találkozik majd a rég nem látott családjával,
kedvesével. Közösen kipakolják majd a bőröndöket és elindulnak hazafelé.
Útjaink elválnak. De remélem egyszer az életben még összefutok mindenkivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése